A kietlen paradicsom - Asterousia-hegység

Érdemes időben elindulni, hiszen az utunk nagy része a hegyi terep úton fog vezetni, ami amellett, hogy sok időbe kerül, még kimerítő is.

Kivételes minőségű úton érkezünk el Charakas-ba, ami igen hangulatos település, és miután elhagytuk, a hegyi szerpentines útról kiváló panoráma vetül rá.

A Tris Ekklisies-be vezető út Charakas után első osztályú, mind a minőségét és a panorámáját tekintve.  

Az embert már nem is érkeli a cél, ha ilyen uton róhatja a kilométereket. Csak azt akarja, hogy minél tovább tartson ez az út, és szerencsére tartott is egy jó darabig. 

Az út később egy fás ligetben nyúlt el jó hosszan, amit a végtelenbe nyúló kanyarjai tettek még élvezetesebbé.

Ha visszamehetnék még Krétára, az első napon céljává tenném ezt az utat, és azt, ami utána következik.

A sziklák közé beszökött út később kiszalad a tenger partja felé, olyan meredeken és kanyargósan, amivel nem igen találkoztam még az életem során.

Szerencsére ez az út sem rövid, így van lehetőségünk bőven élvezni a kivételes minőségét és panorámáját.

A végtelenbe nyúló tenger, és az ismét kopár hegy sziklái olyan kontrasztot emelnek, ami teljesen egyedivé varázsolja a látványt.

Lefelé nem nagyon kell gázt húzni a motornak, sőt ilyen meredekségnél még a motorfék sem fogja eléggé vissza, hangosan durrog is a kipufogója. Volt már jobb dolga is, mintsem, hogy ilyen melegben kelljen neki zakatolnia.

Megérkezünk Tris Ekklisies-ba, ahol a part menti hűvös teraszon, egy jéghideg ital elfogyasztása a sziklás tengerpart látványa mellett, mérhetetlen luxus érzetet ad ebben az pirító forróságban.  Nem is mozdulunk innen legalább egy órán át.

Találunk itt egy II. Világháborús emelvényt, amely azon hősies emberek előtt tiszteleg, akik erről a partról menekítették ki az embereket.

Kinyitjuk a térképet, és egy nagyon impozáns helyet látunk, Moni Koudouma-t, amely légvonalba nincs olyan messze Tris Ekklisies-től. Csak egy baj van. Az út a hegység göröngyös terep útján vezet, át a hegy túloldalára, ami lényegesen meghosszabbítja a menetidőt. Így nem haboztunk, neki is indultunk. 

A motor igen szenvedve halad vissza a szerpentines úton, nem véletlen, hiszen a 125ccm kicsi ide. Ismét keresztül haladunk a kedvenc utamon, aztán pedig letérünk Moni Koudouma felé, ahol egy terepútra kanyarodunk.

Rengeteg kanyon található ebben a hegységben, és némelyikét még az útról is látni. Viszont a hegység markáns csipkézetének köszönhetően nem lehet gyerekjáték végigmenni rajtuk.

A hegység emelkedői egy-két helyen olyan meredek, hogy csak leszállva a motorról tudunk felmenni rajtuk.

A néha előbukkanó cserjés ültetvény üdítő foltként színezi be a vörös homokot és a panorámát, amelynek a hátterében hatalmas hegységek állnak, amiben igencsak el tudnánk veszni. Felérünk a fennsíkra, ami után átbukunk a hegy déli oldalára, ahol az utunk egy cserjés fenyőerdőben vezet. Itt már a sziklák is jobban tömbösülnek, a talaj pedig inkább murvás, mint homokos.

Elérünk arra a pontra, ahol meg kell állnunk, hiszen innen jól látjuk a Tris Ekklisies-be vezető szerpentines út(Ahol előzőleg jártunk) madártávlatát.

Tovább haladva a vörös, sziklás talajból kinőtt fenyőfák vezetik az utunkat lefelé, aminek a hátterében a végtelen tenger nyúlik el.

Moni Koudouma

Leérünk Moni Koudouma-ba, ahol lemegyünk teljesen a partig.  Ezt a részét a hegységnek az irodalom a sziget paradicsomaként említi, és ezzel mi sem tudunk vitatkozni.

Gyönyörű a strand, aminek a vize már az alámosott sziklákat veri. A vízen látunk pár hajót is, amik a kisebb szigettúrákra viszik az embert.

A hegységre tekintve pazar látvány tárul elénk, aminek a zöld növényvilága nem túl gyakori itt Krétán. 

Itt található a Szent-Szűz-Mária Kolostor is, amely a talált freskók alapján egy 14. századi építmény. Sokáig elhagyatott volt, és majd csak a XX. században került felújítás alá.

Benézve az udvarára látni, hogy igen kitettek magukért, hiszen gyönyörű szép a Kolostor és a környezete.

Rengeteg túrázási lehetőségünk van itt. Elmehetünk pl. az Αvvakospilio Cave barlangba, ami tulajdonképpen egy kisebb templom vagy kegyhely, ahová egy hangulatos, mindössze csak fél órás turistaút vezet. Először felkapaszkodunk a strandról, a part mentén hosszan elterülő lapos sziklaszirtre, ahonnan egy kikövezett turistaút vezet minket gyönyörű panorámával a tengerre és a hegységre.

De elmehetünk még a St Anthony’s barlangba, vagy akár a hegység csúcsára is. Szinte kimeríthetetlen az itt található lehetőségek tömkelege.

Lassan a nap is lemenőben van, így visszaindulunk, hiszen innen még hosszú az utunk hazáig. Kb. 50 percig csak emelkedtünk felfelé a hegység szerpentines útjain, pedig nem mondhatni, hogy lassan mentünk. Innen is látszik, hogy hatalmas ez a hegység, aminek az egyik dombja után mindig tud egy másik jönni.

Miután felemelkedünk, és átérünk a hegyen, már lefelé vezet az utunk, ami még mindig nem rövid, ami egyáltalán nem lenne baj, csak ne sötétedne.

De miután hazaérkeztünk ezen egyáltalán nem bánkódtunk, hiszen egy csodálatos napot tudhattunk megint magunk mögött.